Why you feel what you feel | Alan Watkins | TEDxOxford

0:00 Fordító: Zsuzsa Viola Lektor: Szilvia Tarsoly

0:08 Jó napot!

0:09 Nagy öröm számomra, hogy újra itt lehetek.

0:12 Ma önökről fogok beszélni önöknek.

0:16 Megosztok egy gondolatot,

0:20 amely sokat változtatott az életemen,

0:22 és reményeim szerint az önökén is fog.

0:26 Életemet leginkább emberek megfigyelésével töltöttem.

0:30 Gyermekként – négy testvérből a legkisebb voltam –

0:32 sok időt töltöttem testvéreimet figyelve,

0:35 néztem a zűrzavart és megpróbáltatásaikat,

0:38 megpróbáltam rájönni, hogy kerülhetem el mindezt.

0:40 Aztán nagy szerencsémre orvos lettem,

0:43 és néhányan önök közül talán tudják,

0:45 hogy az orvosi képzés a legkiválóbb lehetőség erre,

0:48 mert közeli, személyes tapasztalatokat szerezhetünk az emberi szenvedésről

0:52 minden szinten és napi rendszerességgel.

0:55 Emberek haltak meg a szemem előtt,

0:58 ezek valóban megrázó pillanatok.

1:00 Láttam az élet születését, sok gyermek világra jövetelében segédkeztem,

1:06 beleértve a négy fiamból hármat is,

1:09 egyikük itt ül hátul.

1:11 Szervusz, fiam!

1:12 (Nevetés)

1:14 (Fiú a közönségből) Szia, Apa!

1:19 Szóval az orvosi képzés fantasztikus tapasztalat.

1:23 Kutató lettem, kezdetben immunológus,

1:26 és nanoszinten tanulmányoztam,

1:28 hogyan közlekednek fehérvérsejtjeink ereink belsejében,

1:33 hogyan tapadnak meg adhéziós molekuláikkal,

1:36 kiszorítva a fertőzést

1:38 a laphámsejtek közül.

1:40 Mostanában neurológusként dolgozom, nanoszinten és nagyobb léptékben is.

1:46 Nagy szerencsémre együtt dolgozhattam

1:48 ügyvezető igazgatókkal és vezetőkkel szerte a világon,

1:50 néhány nagyvállalatunknál és multinacionális cégeknél

1:53 figyelve a rejtett társadalmi dinamikát és a meglévő hálózatokat,

1:56 amelyek meghatározzák egy vállalat sikerét vagy bukását.

2:00 Amint azt hallották,

2:01 élvonalbeli atlétákkal is dolgoztam, aranyérmek megszerzéséhez segítve őket.

2:05 Sokat olvastam, sokat tanultam.

2:07 Mindvégig egy kérdés foglalkoztatott,

2:11 ami befészkelte magát az agyamba.

2:14 Ez a következő volt:

2:15 ha egy dolgot taníthatnának meg önmaguknak, a gyermekeiknek

2:19 vagy bárki másnak, mi lenne az?

2:23 Mi lenne az az egyetlen dolog?

2:25 Ha csak egy dolgot taníthatnék meg mindabból,

2:27 amit megtanultam és megértettem.

2:29 Ezt szeretném ma megosztani önökkel.

2:31 Mi az az egy dolog?

2:32 Megmondhatom, nem arról van szó, hogy "egyenek egy almát" – nem ezt.

2:37 Beszélni fogunk róla.

2:38 De előbb visszatérnék az önök történetére.

2:42 Nem tudom, emlékeznek-e,

2:44 de volt idő, amikor még nem tudták, hogy léteznek.

2:48 Néhányuknál ez talán a múlt péntek éjjel volt egy dorbézolás után.

2:51 (Nevetés)

2:53 De ahogy felnövünk, van egy pillanat az életünkben,

2:56 ez valóban gyönyörű pillanat, ha megfigyelhetik,

2:59 olyan egyéves kor körül –

3:01 talán kicsit hamarabb vagy kicsit később –,

3:04 amikor egy gyermek ráébred, hogy ő egy különálló fizikai lény.

3:08 Ez az a pillanat, amikor a tükörbe nézve rájönnek:

3:11 "Ó, az ott én vagyok!"

3:13 Mozgatják a kezüket, a kezük mozog,

3:15 és rájönnek, hogy az az övék.

3:17 Tehát fizikai létük tudatára ébrednek.

3:20 De érzelmi lényük még nem vált tudatossá,

3:23 és ez az, amiért szörnyűek a kétévesek.

3:25 Amikor a kétéves éhes,

3:26 a világ is éhes, akkor miért nem eszünk?

3:30 Tehát van egyfajta intenzív egocentrizmus egy kétévesben.

3:35 Ez az, amikor tesztelik a hatalmukat.

3:38 Ez megy a boltban:

3:39 "Anya, anya, azt, azt, nekem, nekem, étel, étel, nekem, nekem, nekem, étel",

3:43 és rendkívül bosszantóak.

3:45 És aztán szintén megfigyelhető az a pillanat, amikor hirtelen rájönnek,

3:50 hogy nem csupán fizikailag különülnek el,

3:52 de érzelmeik sem a mi érzelmeink.

3:55 Talán láttak már ilyet,

3:57 amikor egy gyerek megy az áruház folyosóján,

4:00 csalódottan bömböl, ömlik a könnye, a szeme vörös, és tombol,

4:05 amiért nem kapta meg, amit akart,

4:07 aztán teljesen zavartan önökre néz,

4:10 hogy önök miért nem sírnak:

4:11 "Éhesek vagyunk; csokit akarunk!"

4:13 (Nevetés)

4:15 Ott van a zavarodottság a szemükben,

4:17 egy óriási, csodálkozó pillantás,

4:19 és ekkor ébrednek tudatára érzelmi énjüknek,

4:22 amely elkülöníti őket a szülőtől vagy a gondviselőtől.

4:25 Nagyjából ez a második szint,

4:27 de csupán három- és hatéves kor között érik be

4:29 a "fogalmi én",

4:32 és ekkor bukkan fel ennek részeként az identitás érzése is.

4:35 Ez az, amit tudatosságnak nevezünk,

4:37 amikor ráébredünk,

4:39 hogy nem csupán fizikailag és érzelmileg különülünk el,

4:42 hanem saját személyiségünk is van.

4:43 Ez három- és ötéves kor között bontakozik ki.

4:46 Az egyik dolog, ami a fogalmi én megjelenésekor történik,

4:48 a nyelvi fejlődés.

4:49 A nyelv lényegében egy fogalom: egy zaj, ami kifejez valamit.

4:53 Tehát felbukkan a fogalmi én,

4:56 és elkezdjük címkékkel ellátni a világunkat.

4:59 Tudják: macska, kutya, ütő, labda, ablak, padló stb.

5:02 A világ kezd értelmet nyerni, és kibontakozik tájékozódási képességünk.

5:06 A gyermekek három- és hatéves koruk között

5:08 nagyjából hat új szót tanulnak naponta.

5:10 Fenomenális nyelvi gyarapodás zajlik.

5:13 De csupán a negyedik szinttől –

5:15 melyet konkrét tudatosságnak nevezünk –

5:17 tanulják meg a fogalmakat irányító szabályokat.

5:21 Minden kezd értelmet nyerni.

5:23 Miért kutya a kutya, és macska a macska?

5:25 Miért anyu az anyu, és apu az apu?

5:27 Mi a szabály?

5:28 Hat- és kilencéves kor között

5:31 kezdődik a móka.

5:32 Ha egy hétéveshez beszélnek,

5:34 elkezdhetnek viccelődni a szabályokkal –

5:37 tudják: nézd a macskát, fog ugatni?

5:39 Nem!

5:41 A macskák nyávognak! Nem ugatnak!

5:45 És ezen nevetni fognak, mert megszegtük a szabályokat.

5:49 Ezt az egész szabályrendszert

5:51 hat- és kilencéves kor között kezdik megérteni.

5:53 És aztán a legtöbb ember

5:57 itt is ragad...

5:59 (Nevetés)

6:02 A legtöbb ember, akivel 20, 30, 40 évesen találkoznak,

6:05 legbelül kilenc.

6:07 (Nevetés)

6:09 Cégeknél folyamatosan látjuk ezt:

6:11 kidobják a játékot a babakocsiból, úgy viselkednek, mint a gyerekek.

6:14 Nagyon általános.

6:15 Van egy kísérlet, rendszerint a serdülőkor elején,

6:17 hogy túljussunk a konkrét szakaszon és a szabályokon,

6:21 ezért alakulnak ki a kamaszkori konfliktusok.

6:23 Látjuk ezt, és a szülők megpróbálják elnyomni,

6:25 mint nem kívánatos dolgot.

6:27 Ez egy fejlődési szakasz!

6:28 Nem kéne ezt elnyomniuk, épp a szabályokat tesztelik.

6:31 Alakul a harc:

6:33 "Azt mondtad, legyek itthon 10-re, én 11-re akarok hazajönni.

6:36 Azt mondtad, legyek őszinte, de te sem vagy az."

6:39 És kitör a harc,

6:40 élik féktelen tinédzserkori éveiket.

6:43 Függetlenül attól, ki nyeri a csatát, anyu, apu vagy a gyerek,

6:47 ez évekig tart.

6:49 Végül függetlenül attól, ki nyer,

6:52 elmennek otthonról – remélhetőleg.

6:54 (Nevetés)

6:57 (Taps)

7:02 Elmennek! Igaz?

7:04 De aztán megjelenik egy sokkal nagyobb "szülő", a társadalom,

7:08 és kijelöli a maga szabályait.

7:10 Így sok ember visszatér a konkrét szakaszhoz,

7:13 visszatérnek ide, és követik a szabályokat.

7:16 Elkezdünk hinni abban, hogy le kell diplomáznunk,

7:19 szereznünk kell egy állást, kapcsolatot, házat, autót,

7:23 mindezt meg kell kapunk, hogy jól együttműködő polgárok legyünk.

7:27 Így elkezdjük követni a szabályokat, belépünk egy cégbe,

7:29 elkezdjük utunkat felfelé a ranglétrán,

7:33 követjük a szabályokat.

7:35 Ezért a legtöbben, akikkel találkozunk, már visszatértek a konkrét szakaszba,

7:38 életük sablonossá vált.

7:40 Hallunk embereket így beszélni:

7:42 "Mi nem így csináljuk a dolgokat ennél a cégnél.

7:44 Te leszel a vezérigazgató, én pedig a pénzügyi igazgató.

7:47 Mi itt így csináljuk ezt."

7:48 Ezeket a szabályokat követjük,

7:51 és sokszor még csak tudatában sem vagyunk ennek.

7:53 És gyakran a továbbiakban is ez történik;

7:56 észre sem vesszük, hogy a szabályok szerint játszunk.

7:58 Mellesleg ezekhez a szabályokhoz nem járultunk hozzá,

8:01 ezeket csak a szüleink rótták ki ránk, vagy a társadalom.

8:05 Anélkül, hogy tudnánk róla.

8:07 Ha szerencsénk van, átmegyünk egy krízisen.

8:10 Életünk egy pontján valami rettenetes történik velünk,

8:13 ami miatt megkérdőjelezzük a szabályokat.

8:15 A legtöbb emberrel ez nem történik meg,

8:17 vagy ha igen, nem jutnak el a kérdésekig.

8:20 Ez lehet, hogy egy szerettünk elvesztése,

8:22 egy kapcsolat elvesztése, vagy valami szörnyűség,

8:25 nagy általánosságban életünk delén.

8:27 Ekkor lépünk be abba, amit mi "az értelem betegségének" hívunk.

8:30 Kezdünk ráébredni,

8:32 hogy valami hibádzik az életünkről alkotott képpel.

8:34 Követtem a szabályokat, és mégsem úgy lett, ahogy akartam.

8:38 Azt hittem, ha jól együttműködő polgár vagyok,

8:41 és megkapom a jó állást, a jó házat, fizetem az adót, és minden mást,

8:44 akkor boldog leszek, és minden tettem áldás kíséri;

8:47 de nem ez történt.

8:48 Ez az értelem betegsége, és ez egy valódi fájdalom.

8:52 Ha ez vallási köntösben jelenik meg, purgatóriumnak hívjuk.

8:56 A szó szoros értelmében ez a földi pokol.

8:58 Azok, akik ebbe az állapotba kerülnek, gyakran kiborulnak,

9:00 kellemetlenné és negatívvá válnak,

9:03 mivel alapvetően fájdalomban élnek.

9:05 Két stratégia van erre a fájdalomra.

9:08 Az első – sok diák szereti –

9:10 az érzéstelenítés.

9:11 (Nevetés)

9:14 Mert ha ki tudjuk törölni a fejünkből az élet értelmét –

9:17 ezt az egzisztenciális kérdést –,

9:19 ha elszállunk péntek éjszaka,

9:21 nem kell arról gondolkodnunk, mi az értelme ennek az egésznek.

9:24 Elfelejtjük a kérdést.

9:26 Páran minden éjszaka ezt teszik, páran hétvégenként ütik ki magukat,

9:31 vagy alkohollal, vagy droggal.

9:32 De a probléma az, hogy a másnaposság elmúltával

9:35 a kérdés visszatér, még mindig itt van.

9:39 Nem tudunk válaszolni rá.

9:40 Ha okosak vagyunk, rájövünk, az érzékek eltompítása nem segít.

9:43 Tehát a második stratégiához fordulunk, ami az elterelés.

9:46 Ennek sok fajtája van.

9:49 Ez lehet egyszerűen az, hogy edzőtermi figurává válunk,

9:53 nyomjuk a vasat.

9:55 Mert ha izomlázunk van, nem kell gondolkodnunk a kérdésről.

9:59 Tehát "a gyönyörű test" rabjaiként az időnket az edzőteremben töltjük,

10:04 bezsongunk az endorfintól, ilyesmi.

10:07 De aztán észrevesszük, hogyha nem az edzőteremben vagyunk,

10:10 a kérdés újra felbukkan.

10:12 Tehát az edzőterem sem oldja meg.

10:13 Ezért talán egy igen általános stratégiához folyamodunk:

10:16 a szexhez.

10:17 Igaz?

10:18 Mert amíg a szexuális együttlét intimitásába bonyolódunk,

10:21 nem kell gondolkodnunk a kérdésről, túl elfoglaltak vagyunk hozzá.

10:25 (Nevetés)

10:28 De talán észrevették, ha véget ér az aktus,

10:32 ez a fránya kérdés újra visszatér.

10:35 Így páran még őrültebbek lesznek: "Két emberrel fogok szeretkezni."

10:38 (Nevetés)

10:39 Aztán egy egész tömeggel –

10:41 kétségbeesetten próbálnak elmenekülni a kérdéstől, ami nyugtalanítja őket:

10:46 az élet értelmétől.

10:48 Tehát ha a szex nem segít – és végül nem fog –

10:51 akkor az anyagiakhoz fordulunk: cipők!

10:54 Megyünk és veszünk néhány cipőt.

10:56 Vagy autót, házat, jachtot.

10:59 Tehát az anyagiasságot választjuk.

11:00 Vagy a munka világában sokan a munkaholizmust választják,

11:03 a munka rabjaivá válnak.

11:05 Mert ha keményen dolgozunk, végeznünk kell a teendőinket,

11:07 nem kell gondolkodnunk a kérdésről.

11:09 Egyik sem oldja meg a problémát,

11:11 mivel hibásan azt gondoljuk,

11:13 hogy a probléma odakinn van, és a megoldás is odakinn van.

11:16 Míg a valódi probléma bennünk van.

11:19 Nem tudjuk megoldani azt, hogy üresnek vagy nyugtalannak érezzük magunkat

11:23 egy rajtunk kívül eső megoldással.

11:26 Tehát hagyják abba a kifelé tekintést, befelé kell tekinteniük,

11:29 és különösen saját érzelmi tapasztalataikra.

11:33 A legtöbb ember anélkül megy át az életen, hogy tudatában lenne érzelmeinek,

11:37 kiváltképp mi, férfiak, ugye?

11:38 Ha valaki az "érzelem" szót emlegeti, kifutunk a világból!

11:43 Az érzelmek csak mozgásban lévő energiák, összetett biológiai jelek:

11:46 szapora szívritmusból,

11:49 izzadó tenyerekből, izomfeszültségből,

11:51 vagy egyéb biológiai folyamatokból állnak.

11:53 Sablonos energiaminták – energia mozgásban, érz-elem.

11:58 Mindannyiunkban vannak érzelmek, minden nap minden percében,

12:01 még nekünk, férfiaknak is.

12:03 Az érzések azonban teljesen mások.

12:05 Az érzés az energia tudatos észlelése.

12:08 Tehát az energia mindig ott van, de nem mindig érezzük.

12:11 És ekkor elakadunk.

12:14 Nem igazán tanultuk meg azt, hogy értelmezzük érzelmi életünket.

12:18 Úgy megyünk át az életünkön,

12:19 hogy azt hisszük,

12:21 pillanatnyi érzelmeinket valaki más okozza.

12:23 Ezt mondjuk:

12:25 "Felbosszantottál engem." "Boldogtalanná tettél engem."

12:28 "Te tetted ezt velem." – és ujjal mutogatunk a másik emberre.

12:32 Azt hisszük, hogy más emberek okozzák boldogtalanságunkat.

12:35 Hadd áruljak el valamit:

12:37 senki sem teszi ezt velünk.

12:39 Senki sem érezteti ezeket velünk.

12:41 Úgy értem, mit gondolnak, mi történik,

12:43 ha frusztrálva érzik magukat valaki más miatt?

12:46 Odajöttek önökhöz, és frusztrációt injekcióztak önökbe?

12:48 A frusztráció kémiai összetevőit?

12:51 Ők hozták létre a frusztráció elektromos jeleit,

12:53 a nyomáshullámokat, a hanghullámokat?

12:55 Nem – önök tették.

12:58 Önök okozták belül maguknak feleletül alantas viselkedésükre.

13:03 Tehát ha elfogadjuk, hogy mi tesszük ezt magunkkal –

13:08 nem ők, hanem mi –,

13:10 ez az egyszerű igazság kivezet bennünket az ún. áldozatszerepből

13:15 és eljutunk oda, hogy birtokoljuk az érzést.

13:19 Ez a legfontosabb változás, amit valaha elérhetünk az életünkben.

13:22 Tehát azért, hogy segítsem önöket ebben,

13:24 mindenekelőtt meg kell érteniük: "Hol is vagyok az érzelmek univerzumában?"

13:28 Ha megkérném önöket, írják le mostani érzelmeiket, és öt percet adnék rá,

13:32 írnának egy listát,

13:33 aztán azt mondanám, tegyék fel a kezüket és mondják meg, mennyi van,

13:37 és megszámolnánk,

13:39 az átlag 10-12 lenne.

13:42 34 000 érzelmet tapasztalhatunk meg.

13:47 Sokan 10-12 érzelmet tapasztalnak meg életük során.

13:49 Az eligazodás érdekében bemutatok egy általunk létrehozott alkalmazást,

13:53 amely segít, hogy megértsék, hol tartózkodnak érzelmeik univerzumában.

13:56 Ezért az összes érzelmet egy térképen helyeztük el,

14:00 és ez a térkép megmutatja önöknek a tengelyeket.

14:03 Az érzelmek univerzumában a függőleges tengelyen, felül

14:08 a legnagyobb energiával rendelkezők vannak,

14:12 alul pedig a legenyhébbek.

14:14 Balra a pozitívabbak,

14:16 és jobbra a negatívabbak.

14:19 Láthatják, hogy talán a 20 legáltalánosabb érzelmet helyeztük el,

14:22 és önök most is valahol ezen a térképen helyezkednek el –

14:26 az egyik helyen az univerzumban, e planéták valamelyikén –,

14:30 és be tudjuk hozni a következő 100 érzelmet,

14:33 a következő 200 érzelmet, 1000-et.

14:37 Tehát létrehoztunk egy appot, amely 34000 érzelem forrását ábrázolja.

14:40 Kezdetként csak kétezret használtunk.

14:43 Beléphetnek a 64 létező galaxis egyikébe,

14:49 és körbejárhatják,

14:51 láthatják, hol is vannak néhány más érzelemhez viszonyítva.

14:55 Mert ha nem tudják, hol vannak, akkor eltévedtek.

14:59 Sosem lehetnek úrrá állapotukon,

15:02 és nagyon fontos az egészségük, jóllétük, sikerük szempontjából,

15:05 bármit is csinálnak,

15:07 akár sportolók, akár az üzleti világban vezetők,

15:09 hogy elkezdjék irányítani aktuális érzelmi állapotukat.

15:13 Ha nem tudják, hol vannak,

15:15 hogyan is irányíthatnák ezt az egészet?

15:17 A válasz: sehogy.

15:19 Tehát az út kezdete, hogy legalább tudják, melyik bolygón vannak.

15:24 Ezt arra terveztük, hogy segítsen ebben: felül nagyjából mutatja,

15:27 hogy egy adott időben hol vannak az univerzumban.

15:31 Meg tudjuk nézni közelebbről is a 64 galaxis egyikét,

15:35 és abban egy bizonyos naprendszert.

15:37 Szóval, hova menjünk? Talán a Barátságosba.

15:40 Itt láthatjuk.

15:41 Közelítsük meg a Barátságos naprendszert,

15:44 és figyeljük meg, milyen bolygók vannak körülöttünk.

15:47 Ha el akarunk menni a Barátságosból máshova,

15:49 és aztán fokozatosan az univerzum más részébe kormányozni magunkat,

15:53 láthatjuk, hol vagyunk.

15:56 A legfontosabb, hogy követhetjük, hol vagyunk,

15:59 és hozzáadhatunk néhány megjegyzést.

16:00 Meglátogatjuk, mondjuk a Népszerű bolygót.

16:04 Népszerűnek érzem ma magam.

16:06 Felbukkantak emberek, üzeneteket kaptam, népszerűnek éreztem magam.

16:09 Be tudjuk írni, mennyire éreztük vagy nem éreztük népszerűnek magunkat,

16:13 és igazából egy eseménynaplót vezetünk,

16:15 megoszthatjuk barátainkkal a Facebookon,

16:20 tweetelhetjük vagy gmailezhetjük is,

16:23 és láthatjuk, ki más van még a Barátságos naprendszerben,

16:27 vagy egyenesen a Népszerű bolygón.

16:30 Követhetjük, ahogy itt is, ezekkel az eseménynaplókkal,

16:33 hogy hol voltunk.

16:34 Tehát ez a kezdőpontunk, hogy kézzelfoghatóvá tesszük,

16:37 hol vagyunk, melyik bolygón,

16:40 melyek a legközelebbi bolygók, és hogyan juthatunk oda,

16:43 és hogy szert tegyünk némi navigációs képességre az univerzumon belül.

16:48 Az első, amit meg kell tanulnunk, hogy hogyan igazodhatunk el itt,

16:51 és ez hivatott segíteni érzelmi választékunk bővülését,

16:54 hogy ne csupán 12 érzelmünk legyen,

16:57 vagy néhány embernek – ez komoly –

16:58 kettő!

17:00 Azon kívül, hogy "Utálom" vagy "Rendben van", más érzést nem ismernek.

17:05 Tehát bővítenünk kell a repertoárt.

17:07 Észrevehetjük, ahogy ezt elkezdjük,

17:10 hogy néhány érzelem jobb ellenszer, mint a többi.

17:13 Úgyhogy elkezdhetünk körbejárni.

17:16 A második manőver,

17:17 ha már egyszer elkezdtük felfedezni az univerzumot,

17:21 amikor eljutunk egy építőbb jellegű bolygóhoz,

17:24 ugyan nincs jó és rossz, de igazán, ez az érzelem tényleg hasznunkra van?

17:27 Amikor eljutunk egy alkotóbb bolygóhoz,

17:30 ott maradhatunk?

17:31 Ehhez nagyon fontos, hogy egy külön manővert végezzünk.

17:34 Ezt Uralomnak hívják,

17:35 ahol fogjuk az érzelmet, amely felett hatalmunk van –

17:40 ez egy egyéni tapasztalás, valódi tudatosságunk szintje alatt,

17:44 valahogy ki vagyunk szolgáltatva neki, pl. ural bennünket.

17:48 Szóval, ha dühösek vagyunk, a düh árad szerteszét a szervezetünkben,

17:52 akkor a Düh bolygón vagyunk.

17:53 Az övé vagyunk.

17:54 Nem mi uraljuk őt, ő ural bennünket.

17:57 Ahhoz, hogy átvegyük az irányítást, be kell azonosítanunk.

18:00 Mint: "Ó, ez a düh!"

18:02 Kivesszük ezt a szubjektív megtapasztalást,

18:04 és beazonosítjuk.

18:05 Ha beazonosítottuk, megcsíptük.

18:08 Ha ezt pozitív érzelmeinkkel tesszük,

18:11 átvihetjük magunkat az univerzum pozitív oldalára,

18:14 és ott maradhatunk.

18:16 Tehát igazán nem kell éreznünk semmit, amit nem akarunk érezni.

18:21 A nyomorúság érzése választható, nem kell éreznünk.

18:25 De ha mi nem szerezzük meg az irányítást,

18:27 akkor kié lesz?

18:28 A válasz, hogy rendszerint egy kívülállóé.

18:31 Ezért igazán bátorítanám önöket,

18:33 ha örökre át akarják alakítani az életüket –

18:35 mert végső soron az érzelmek befolyásolják az egészségünket,

18:38 alkotási képességünket, jóllétünket, a teljesség érzését,

18:42 meghatározzák döntéshozatali képességünk hatékonyságát.

18:47 Az érzelmek irányítják mindezt: motivációinkat és a többit.

18:50 Ha nem tudunk róluk, ha nem nyerünk irányítást felettük,

18:53 akkor az élet olyan, mint a lottó.

18:56 Ezért, ha ma elmennek, kérdezzék meg magukat:

19:00 "Melyik bolygón vagyok?"

19:03 "Melyik bolygón szeretnék lenni?"

19:05 És kezdjenek el dolgozni azon, hogy a megfelelő bolygón legyenek,

19:09 inkább, mint ott, ahová az élet dobta önöket.

19:12 Képzeljenek el egy világot,

19:14 ahol mind azon a bolygón lehetünk, ahol csak akarunk,

19:18 vagy abban a naprendszerben, vagy galaxisban,

19:21 amit épp meg akarunk tapasztalni.

19:23 Képzeljenek el egy világot, ahol mikor bemennek egy bárba,

19:26 hogy beszédbe elegyedjenek ott egy vonzó személlyel,

19:29 nem kell bátorságot meríteni

19:31 négy korsó italból, hogy odalépjenek.

19:33 Képzeljék el, hogy ezt maguk is meg tudják tenni.

19:36 Képzeljenek el egy világot,

19:38 ahol nem kell idegeskedniük vizsgára vagy állásinterjúra menet,

19:42 szörnyen érezniük magukat, ha színpadra lépnek.

19:45 Képzeljenek el egy világot, ahol a gyerekeik, akiket zaklatnak,

19:49 nem éreznek rémületet vagy megaláztatást.

19:52 Ha uralni tudják az érzelmeiket, teljesen megváltoztathatják az életüket.

19:57 Ezért igazán bátorítom önöket,

19:58 kezdjenek el tűnődni azon, melyik bolygón vannak,

20:02 kezdjék elhelyezni magukat az univerzumban,

20:05 az univerzum azon részében, ahol tényleg élni akarják az életüket.

20:09 Nagyon köszönöm.

20:10 (Taps)